Mire ez a rovat megjelenik, lehet, hogy én leszek annak az órás rádiónak a büszke tulajdonosa, amely Philip Roth hálószobájának éjjeliszekrényén állt.
Ismered Philip Roth-ot, a National Book Award és Pulitzer-díjas szerzőt, akinek olyan klasszikusai vannak, mint a „Goodbye, Columbus”, a „Portnoy panasza” és az „The Plot Against America”? Tavaly halt meg, és a múlt hétvégén néhány művét online licitálás keretében értékesítették egy hagyatéki árverésen.
Az órás rádió egy Proton Model 320, és semmi különös nincs benne azon kívül, hogy Philip Roth hálószobájában állt.
Feltehetően Philip Roth is erre nézett, amikor éjszaka közepén felébredt, mert agyának valamelyik része egy bizonyos írási problémán rágott. Miközben a kijelzőn világító számokat bámulta, vajon átkozta a baját, ami miatt nem tudott mélyen aludni, vagy megnyugtató volt tudni, hogy még nyugalmi állapotban is ír valahol?
Nem tudom pontosan, miért szeretnék birtokolni valamit, ami Philip Roth tulajdonában van, de amikor rábukkantam az online aukcióra, egy kicsit megszállottja lettem.
Sajnos már túllicitáltak a kézi Olivetti írógépre, amit Roth pályafutása elején használt. Az IBM Selectric modellek, amikre Roth később váltott, szintén túl erősek az én véremnek.
Egy bőrkanapén néztem ki Roth íróstúdiójából, ami mellett elhajtanának az ember, ha ingyen lenne a járdaszegélyen. Karcos, foltos, felismerhetetlenségig ütött-kopott. Szinte érzem a dohos szagát a számítógép képernyőjén keresztül, mégis bámulom. Fontolgatom, hogy ajánlatot teszek, próbálom kiszámolni, mennyibe kerülne, ha elszállítanák hozzám. Talán elmennék egy autóútra, és bérelnék egy teherautót, hogy visszahozzam. Írnék belőle egy történetet: „Én és Philip Roth penészes kanapéja Amerikában.”
Habár a saját munkaterületem teljesen hétköznapi – egy üres hálószoba íróasztallal –, mindig is érdekelt, hogy bepillantást nyerhessek az írók írói környezetébe. Évekkel ezelőtt egy könyvbemutató körúton mindenképpen időt szakítottam a Rowan Oakra, William Faulkner egykori oxfordi otthonába, Mississippi államba. Ma múzeumként működik, ahol megtekinthető az írószobája, úgy berendezve, ahogyan munka közben lehetett, poharakkal egy közeli asztalon. Egy másik szobában a falakon látható „Egy mese” című regényének vázlata.
Ha ellátogat a Duke Egyetemre, megtekintheti Virginia Woolf íróasztalát, egy tömör tölgyfa íróasztalt, zsanéros tetejű tárolási lehetőséggel, és a felszínen Kleiót, a történelem múzsáját ábrázoló festett jelenetet. Roth hagyatéka nem kínál semmi ilyen flancos darabot, legalábbis ezen az aukción nem.
A szavaknak kellene számítaniuk, nem az alkotójukat körülvevő tárgyaknak. Roth fonott verandabútorai (a cikk írásakor nulla licit) nem zsenialitásának forrásai. Talán maguk a tárgyak nem is annyira fontosak, és olyan jelentéssel ruházom fel őket, amit nem érdemelnek meg. Roth irodalmi pályafutásához kapcsolódó iratokat és levelezést a Kongresszusi Könyvtárban őrzik, ahol megőrzik és remélhetőleg örökre hozzáférhetőek lesznek.
John Warner a „Miért nem tudnak írni: Az öt bekezdéses esszé és más szükségletek megölése” című könyv szerzője.
1. Lori Gottlieb: „Talán beszélned kellene valakivel: Egy terapeuta, az Ő terapeutája és az életünk feltárul”
Csupa ismeretterjesztő mű, elsősorban narratíva, de emellett néhány mögöttes kulturális/egzisztenciális kérdést is feszeget. Nekem pont ez van: Sarah Smarsh „Heartland: A Memoir of Working Hard and Being Broke in the Richest Country on Earth” című műve.
Amikor egy új, ajánlani való kiadványt olvasok, felteszem egy cetlire a számítógépemen, és attól a pillanattól kezdve a megfelelő olvasót keresem. Ebben az esetben Jessica Francis Kane csendesen erőteljes „Látogatási szabályok” című műve tökéletesen illik Judyhoz.
Ez februári, egy csomó kérés, amit tévesen elküldtem a saját e-mailemben. Nem tudok mindegyikhez hozzáférni, de egy apró gesztusként legalább elismerhetem, hogy léteztek. Február óta Carrie kétségtelenül több könyvet olvasott, de ezen lista alapján Harry Dolan „Rossz dolgok történnek” című könyvét ajánlom.
Közzététel ideje: 2019. július 23.