A Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség szerint évente több mint 354 000 lakástűz történik, amelyekben átlagosan 2600 ember hal meg és több mint 11 000 ember sérül meg. A legtöbb tűzzel kapcsolatos haláleset éjszaka történik, amikor az emberek alszanak.
A jól elhelyezett, minőségi füstjelzők fontos szerepe nyilvánvaló. Két fő típusa vanfüstjelzők –ionizáció és fotoelektromos. A kettő közötti különbség ismerete segíthet a legjobb döntést hozni a füstjelzőkről otthona vagy vállalkozása védelme érdekében.
Ionizálásfüstjelzős és a fotoelektromos riasztók teljesen más mechanizmusokra támaszkodnak a tűz észlelésére:
Ionizálássszamáralármák
Ionizálásfüstjelzők Nagyon összetett felépítésűek. Két elektromosan töltött lemezből és egy radioaktív anyagból készült kamrából állnak, amely ionizálja a lemezek között mozgó levegőt.
A panelen belüli elektronikus áramkörök aktívan mérik a kialakítás által generált ionizációs áramot.
Tűz esetén az égés során a részecskék belépnek az ionizációs kamrába, és ismételten ütköznek és egyesülnek az ionizált levegő molekuláival, aminek következtében az ionizált levegő molekuláinak száma folyamatosan csökken.
A panelen belüli elektronikus áramkörök érzékelik ezt a változást a kamrában, és amikor az túllép egy előre meghatározott küszöbértéket, riasztást adnak ki.
Fotoelektromos füstjelzők
Fotoelektromos füstjelzők úgy tervezték őket, hogy a tűz füstje hogyan változtatja meg a levegő fényintenzitását:
Fényszórás: A legtöbb fotoelektromosfüstérzékelők A fényszórás elvén működnek. Egy LED-es fénysugárral és egy fényérzékeny elemmel rendelkeznek. A fénysugár egy olyan területre irányul, amelyet a fényérzékeny elem nem tud érzékelni. Amikor azonban a tűzből származó füstrészecskék a fénysugár útjába kerülnek, a sugár eltalálja a füstrészecskéket, és a fényérzékeny elem felé terelődik, riasztást kiváltva.
Fényblokkolás: Más típusú fotoelektromos riasztók a fényblokkolás köré épülnek. Ezek a riasztók szintén egy fényforrásból és egy fényérzékeny elemből állnak. Ebben az esetben azonban a fénysugár közvetlenül az elemhez kerül. Amikor a füstrészecskék részben blokkolják a fénysugarat, a fényérzékeny eszköz kimenete a fény csökkenése miatt megváltozik. Ezt a fénycsökkenést a riasztó áramköre érzékeli, és kiváltja a riasztást.
Kombinált riasztások: Ezenkívül számos kombinált riasztás létezik. Sok kombinációsfüstjelzők ionizációs és fotoelektromos technológiát alkalmaznak a hatékonyságuk növelése érdekében.
Más kombinációk további érzékelőket, például infravörös, szén-monoxid- és hőérzékelőket adnak hozzá, hogy pontosan érzékeljék a valódi tüzeket, és csökkentsék a téves riasztásokat, például a kenyérpirító füstje, a zuhanygőz stb. miatt.
Az ionizáció és az ionizáció közötti főbb különbségekFotoelektromos füstjelzők
Az Underwriters Laboratories (UL), a Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség (NFPA) és mások számos tanulmányt végeztek e két fő típusú tűzvédelmi eszköz közötti főbb teljesítménybeli különbségek meghatározására.füstérzékelők.
Ezeknek a vizsgálatoknak és teszteknek az eredményei általában a következőket mutatják:
Fotoelektromos füstjelzők sokkal gyorsabban reagálnak a parázsló tüzekre, mint az ionizációs riasztók (15-50 perccel gyorsabban). A parázsló tüzek lassabban terjednek, de a legtöbb füstöt termelik, és a leghalálosabb tényezőt jelentik a lakossági tüzekben.
Az ionizációs füstjelzők jellemzően valamivel gyorsabban (30-90 másodperc) reagálnak a gyors lángú tüzekre (olyan tüzek, ahol a lángok gyorsan terjednek), mint a fotoelektromos riasztók. Az NFPA elismeri, hogy a jól megtervezettfotoelektromos riasztók általában minden tűzesetben jobban teljesítenek, mint az ionizációs riasztók, típustól és anyagtól függetlenül.
Az ionizációs riasztók gyakrabban nem biztosítottak megfelelő evakuálási időt, mintfotoelektromos riasztók parázsló tüzek idején.
Az ionizációs riasztások okozták a „kellemetlen riasztások” 97%-át.—téves riasztások—és ennek eredményeként nagyobb valószínűséggel lettek teljesen letiltva, mint más típusú füstjelzők. Az NFPA elismeri, hogyfotoelektromos füstjelzők Jelentős előnyük van az ionizációs riasztókkal szemben a téves riasztások érzékenysége tekintetében.
Melyik füstjelző a legjobb?
A tűzesetek okozta halálesetek többsége nem lángoktól, hanem füstmérgezéstől származik, ezért a legtöbb tűzhöz kapcsolódó haláleset...—közel kétharmad—akkor fordul elő, amikor az emberek alszanak.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy rendkívül fontos, hogy legyen egy füstjelző amely gyorsan és pontosan képes érzékelni a parázsló tüzeket, amelyek a legtöbb füstöt termelik. Ebben a kategóriábanfotoelektromos füstjelzők egyértelműen felülmúlja az ionizációs riasztókat.
Ezenkívül az ionizáció és afotoelektromos riasztók gyorsan lángoló tüzekben kisebb jelentőségűnek bizonyult, és az NFPA arra a következtetésre jutott, hogy a kiváló minőségűfotoelektromos riasztók valószínűleg még mindig felülmúlják az ionizációs riasztókat.
Végül, mivel a zavaró riasztások miatt az emberek letilthatják afüstérzékelők, használhatatlanná téve őket,fotoelektromos riasztók szintén előnyt mutatnak ezen a téren, mivel sokkal kevésbé érzékenyek a téves riasztásokra, és ezért kisebb a valószínűsége annak, hogy letiltják őket.
Egyértelműen,fotoelektromos füstjelzők a legpontosabb, legmegbízhatóbb és ezért legbiztonságosabb választás, ezt a következtetést az NFPA is alátámasztja, és ez a tendencia a gyártók és a tűzvédelmi szervezetek körében is megfigyelhető.
A kombinált riasztók esetében nem figyeltek meg egyértelmű vagy jelentős előnyt. Az NFPA arra a következtetésre jutott, hogy a teszteredmények nem indokolják a kettős technológia telepítésének követelményét, vagyfotoionizációs füstjelzők, bár egyik sem feltétlenül káros.
Az Országos Tűzvédelmi Szövetség azonban arra a következtetésre jutott, hogyfotoelektromos riasztók További érzékelőkkel, például CO- vagy hőérzékelőkkel javítható a tűzérzékelés és csökkenthetők a téves riasztások.
Közzététel ideje: 2024. augusztus 2.